Azt már Kotorban is megtapasztaltuk, hogy elindult a szezon, naponta jönnek a turisták buszokkal, kisebb-nagyobb (van 3100 fõs befogadóképességû is, ami beteríti az öblöt megérkezvén Kotorba) tengerjárókkal. De a nagyobb és világhírû Dubrovnik forgalma már áprilisban lélegzetelállító! Onnan kezdve, hogy 3 hatalmas tengerjáró hajó pöffeszkedik a kikötõben nem sok szellõs kis utcára lehetett számítani az Óvárosban. Mellkasukon számokkal franciák, amerikaiak, olaszok, portugálok, angolok, németek, japánok stb. hemzsegtek a szûk kis utcákban. Az éttermek" fogdmegjei" nagyon éltek, lelkesen csábították az éhes nézelõdõket. Ahol mi ebédeltünk, ott is egy érdekes, matróz ruhás csodabogár invitált be minket. Kedélyesen énekelt nekünk magyarul, csevegett olaszul, angolul és horvátul, ugratta kislányaimat. Elmesélte 2 vendég "befogása között", hogy nagybecskereki tanárától tanult pár szót magyarul, 25 évig élt Ausztráliában, de hazatért végül Dubrovnikba. Az ebéd finom volt, a sztorizás szórakoztató, a város gyönyörû, így felbátorodva a szép délutánon még benéztünk a 10 km-re lévõ kis gyöngyszembe, Cavtatba. Kevesebben ismerik, de nagyon szép uticél a dubrovniki látógatoknak, vizitaxival is fél óra alatt megközelíthetõ a nagyobb testvértõl. Hangulatos part menti kávézók, éttermek várják vendégeiket a pálmafás sétányon. Szép régi épületek, templomok és egy ódon kolostor merengõvel sorakoznak Cavtat félszigete és két kis öble körül a szokásos dalmát apartmanházak mellett. Szóval Dalmáciában mindig van mit felfedezni, vagy érdemes visszatérni a jól ismert szép kis ékszerdobozokba.