Kislányaim zenei mûveltségének alakításával kezdõdõtt az internetes videók jóvoltából. Mivel Elvis és rock rajongók 3 és 6 éves létükre, így délelõtt megkértek néhány video lejátszására. Aztán a különbõzõ filmzenék kapcsán végigskáláztuk az elmúlt 50 év zenei palettáját, persze fõleg vicces, táncos és ritmusos klippek között csemegézve. (Elvis, Queen, Dirty Dancing zenéje, Ice ice baby, Tecnotronic... hú, elég hektikus kavalkád! De õk élvezték.)
Szóval a kedves meghívás, melynek eleget tettünk, lakásunk tulajdonásának házába szólt a Kotor körüli hegyek egyikén. Csodálatos kilátás nyílik tõlük az Adriára, míg a házuktól néhány kilométerre lévõ õsi, kb 300 éves! családi olivaolaj-készítõ malom és birtokuktól szinte Olaszországig ellátni. De hogy tovább tobzodjunk az optikai élvezetekben, vendéglátóink elvittek bennünket a 480 méter magas hegygerincen épült Osztrák-Magyar Monarchia által épített erõdítményhez. Innen aztán egyhelyben állva is valóban mesés látványban gyönyörködhettünk: északi és déli irányban 1000 m feletti hegyvonulatok, nyugatra az Adria, keletre pedig a kotori öböl ékszerdobozszerû óvárosával. A tradicionális montenegrói (balkáni) vendéglátás pedig igazi gasztronomiai remek volt. A sebész fõorvos vendéglátónk és szintén orvos felesége fél hektáros telkükön mandarint, narancsot, citromot, fügét és olivabogyót termesztenek, állatoka tartanak. Nem is lepõdtünk meg a házi készítésû finomságokon. Elõételnek kaptunk hegyi sziklákon érlelt sonkát juhsajttal, olivabogyóval és egyéb savanyított zöldségekkel. A petrezselymes paradicsomleves tésztával és némi tejföllel is különlegesen finom volt, de ezután jött a csattanó: "jagnetina iszpod szacsa", öntöttvas sütõedényben szabadtüzön sûlt bárány burgonyával, ami igazi balkáni inyencség. Természetesen házi vörösborral és pálinkával, amely lakoma végén a gyümölcsös baklava és a diótorta és a törökkávé már tényleg lefojtásként szolgált. Persze az ebédnek megvolt a maga rendje. A vendégek családfõjeként az asztalfõnél kellett ülnöm a házigazdával szemben, körülöttünk saját családjaink, míg "természetesen" a háziasszony - ahogy a Balkánon az még dívik - egyáltalán nem ült le a 2 órás ebéd során, hanem sürgött-forgott és anekdotázott, valamint "tömött" bennünket. Hazafelé egyértelmûvé vált számunkra, hogy ilyen ebédet követõen esélyünk sincs vacsorázni, marad a pihegés a hétfõ reggeli edzésig...
|